Az alábbi cikk a Magyarországi Kineziológusok Szövetségében februárban tartott előadásom kivonata.
Bár vannak benne speciális elemek, úgy érzem minden segítő szakmában dolgozónak hasznos lehet ez az összefoglaló.
A kérdés, mint lehetőség az oldás folyamatában;Jobb-Bal polaritás korrekció
„Van még valami probléma?”
„Milyen problémákat tud még hozni?”
„Kérdezni mindenki tud” ez így is van, ugyanakkor, mint a fenti példa is mutatja nem mindegy, hogy mikor, mit és hogyan.
Arról nem is beszélve, hogy aki kineziológiai módszerrel dolgozik, keveset beszélteti a klienst, hiszen a két agyfélteke összehangolt válaszát szeretné megismerni az izomtesztelés segítségével. A beszéd pedig a BAL agyféltekés tevékenység és nem emlékszik a „teljes igazságra”.
Azért választottam mégis ezt a témát, mert hiszem, hogy a jól feltett kérdések és az értő figyelem sokkal mélyebben fel tudják tárni a kliens ügyét, így hamarabb megtalálja válaszait a témájában.
Három pontot érintek:
- Kérdések általában
- Meghallgatás művészete
- Jobb-Bal polaritás korrekció, ahol a legtöbbet kérdezhetünk
A kérdezés tudománya a vérünkben van. Gyermekként ezzel őrjítettük meg a szüleinket, illetve minket a saját gyermekeink.
„Ez mi ez?” „De miért?” „Mikor érünk oda?”- ugye ismerős?
A kérdezés elsődleges célja tehát hogy információhoz jussunk.
Szakemberként pedig hogy létrehozhassuk a TUDATOSSÁGOT és a FELELŐSSÉGVÁLLALÁST illetve segítségükkel meggyőződhetünk arról, hogy a kliens birtokában van a válasznak.
A kérdezés értéke, hogy segítségével megismerhetjük külső és belső világunkat, meghallhatjuk az igazi választ.
A kérdés gondolkodásra ösztönöz, érzelmeket vált ki, tettekhez vezet, feszültséget és problémát idéz elő és újabb kérdést szül.
Ezek fényében vajon van-e olyan, hogy „jó” és „rossz” kérdés?
Véleményem szerint minden kérdés jó. Csak lehet, hogy nem mindig ott van a helye, ahol mi feltettük.
Szakemberként kerülendő kérdésekről beszélhetünk.
Ilyenek lehetnek, például amelyek nem adnak pluszt a beszélgetéshez. Tagadó formában tesszük fel őket. Az egyszerre túl sok kérdés is megterhelő a kliensnek és nekünk is, mert nem tudjuk kihámozni az igazi választ. A kétértelmű és a védekező, minősített kérdéseket pedig mindenképp hagyjuk el.
Például „ Bocsáss meg h megkérdezem, de…; lehet, hogy megsértődsz, de…”, tegyük fel úgy a kérdést, hogy ne kelljen bocsánatot kérni miatta.
A kérdéseknek négy nagyobb csoportja van és ezen belül számtalan variáció lehetséges.
Ezek közül a nyitott értelmű zárt kérdés-csoportot szeretném kiemelni, mert talán ezt használjuk leggyakrabban a kliensekkel.
A nyitott értelmű zárt kérdések jellemzője, hogy egy dologra koncentrálnak és leszűkítik a beszélgetést. Ezáltal kevés az esély az elkalandozásra.
Kutatást, vizsgálatot igénylő folyamat során használatosak.
Sok kérdőszavas(mi, ki, mikor, hol) kérdést tartalmaznak, amelyekre igen, nem vagy konkrét adat a válasz. Veszélye, ha túl gyakran használjuk, elveszhetünk a részletekben.
Milyen célt szolgálnak a kérdések az oldás folyamatában?
A legfontosabb, hogy találkozáskor oldják a feszültséget és bizalmat építenek.
Segítségükkel pontosabban, mélyebben tudjuk feltárni az ügyet.
Rávilágíthatnak a valódi problémára és így pontosabban meghatározható az oldás célja.
Erősítik a TUDATOSSÁGOT és a FELELŐSSÉGVÁLLALÁST.
Az oldás végén könnyebben összegezhetjük a történteket
Fontos a pontos fogalmazás, hogy megvalósuljon a kliens által vezetett oldás.
Pl. Gondoltál már arra, hogy….. Kérdésben a saját véleményünk, tanácsunk lehet.
A kérdezés technikáján túl van egy sokkal fontosabb dolog, hogy halljuk vagy meghalljuk a választ.
A hallás fizikailag meglévő képességünk a meghallás, meghallgatás képessége azonban tanulható.
A meghallgatás által a szavakon túl is információhoz juthatunk. Fontos a tudatosság és hogy jelen legyünk a beszélgetésben. Hiszen biztosan előfordult már veled is, hogy gondolatban már a következő kérdést fogalmaztad.
A leggyakrabban előforduló meghallgatási bakik a teljesség igénye nélkül:
- félbeszakítjuk a választ
- Semmibe vesszük a választ
- Másra figyelünk, pl. teszünk-veszünk vagy már a következő kérdést fogalmazzuk
- Faképnél hagyjuk a válaszadót
- Megismételjük a kérdést (mert annyira elkalandoztunk, hogy nem hallottuk a választ)
- Félreértelmezzük a választ
A kineziológia One Brain ágában van egy olyan korrekció, ahol különösen nagy hasznát vesszük a kérdéseknek és a kreativitásunknak. Ez a Jobb-Bal polaritás korrekció.
Személyes kedvencem, többek között azért, mert amikor tanultam a módszert, testközelből tapasztalhattam meg az erejét, hiszen én voltam, akin a tanárom bemutatta.
Mi is az ügy, amire ez a korrekció a válasz.
Megtagadjuk a kreativitásunkat, nem látjuk kreatív énünk által felkínált lehetőségeket.
Ez a lábak hosszának különbségében nyilvánul meg.
- Hosszabb JOBB láb: nincs választásom, mindent megtettem, hogy a lehető legjobbat hozzam ki a helyzetből
- Hosszabb BAL láb: traumatikus helyzettel vagy kapcsolattal összefüggő megtagadott választás
Az igazi konfliktus mindig belül van és a hallgatás Sértődöttséget takar.
A BESZÉD segíti a blokkok oldódását a fizikai korrekcióval együtt.
Az itt érintett témák intimek és mélyek. Lehet, hogy a kliensünk most beszél ezekről a dolgokról először.
Ebben a korrekciós helyzetben van szükségünk leginkább az eddig tárgyalt információkra: a megfelelő kérdésekre, az empatikus, értő figyelemre, tudatosságunkra és jelenlétünkre.
„Lehet, hogy nem emlékszünk rá, mit kérdeztünk, de az emberek emlékezni fognak arra,
hogy odafigyeltünk-e a válaszra.”
Szeretettel ajánlom az alábbi TED-videót a kérdezés erejéről és fontosságáról:
„A kapcsolódás varázsfonala”
https://www.youtube.com/watch?v=Q8KCAh7akmY&t=8s
Gillch-Csikós Andrea Judit
változáskísérő
Felhasznált irodalom:
Terry J. Fadem: A kérdezés művészete
Martin Wehrle: Az ötzáz legjobb coaching kérdés
John Whitmore: Coaching a csúcsteljesítményért
Szerkezeti idegtan One Brain VI.