Miben segített nekem a kineziológiai oldás?
Sokáig egyedül éltem. Magamról kellett gondoskodnom.
Amikor találkoztam a férjemmel, egyértelmű volt számunkra, hogy szeretnénk családot.
Lépkedtünk is szépen a családdá válás-akkor még sima- ösvényén.
A várandósságom zavartalan volt, a szülés már kevésbé.
Nem tudtam mire számíthatok és bíztam a természetben és az orvosomban.
Sajnos a kisfiamtól az első éjszakát külön kellett töltenem, mert komplikációk léptek fel nálam.
Alig vártam, hogy hazamenjünk.
Majd teltek-múltak a hónapok. És mi küzdöttünk az első gyermekes szülők nyűgjeivel.
Kapjon cumit? Aludhat velünk? Mikor szoptassam? Miért sír?
Aztán jött az elválasztás, a délutáni nem alvás és bennem csak nőtt és nőtt a kétségbeesés és a feszültség.
Hogy fáradt vagyok, kimerült, kiabálok, olyan dolgokat teszek, ami „nem méltó” egy anyához.
Ráadásul felmerült, hogy visszamehetek dolgozni. A kisfiamra az anyukám vigyázott, majd bölcsödébe ment. Én pedig tipródtam.
Ekkor kerestem egy kineziológust.
A módszerről már hallottam, de konkrét tapasztalásom még nem volt.
Nagyon tudományos voltam a keresésben: az volt a lényeg, hogy közel legyen helyileg, hogy az oldás végeztével gyorsan haza érjek. 🙂
Megdöbbentett az eredmény. Ha nem velem történik, nem hiszem el.
Amikor mentem a kisfiamért közvetlenül az oldás után, teljesen másként viselkedett velem. Nyugodt volt és a nyakamba ugrott. Harmonikus lett a kapcsolatunk.
Nyugodt volt, mert én is nyugodt voltam.
Ekkor értettem meg, hogy fontos, hogy magunkkal is rendben legyünk, mert ez mindenre hatással van.
Azóta sok-sok oldást kaptam és adtam. A szenvedélyemmé vált, mert ismerem az erejét!
Tudom, milyen érzés a „nem vagyok elég jó anya”. És azt is tudom, hogy sokféle lehetőség van a változtatásra és önmagunk elfogadására.
Ha hasonló cipőben jársz, keress bátran és kérj időpontot!
