Valószínűleg találkoztál már „A szavak ablakok vagy falak” című könyvvel. Marshall Rosenberg ebben a könyvben mutatja be modelljét, amit magyarul erőszakmentes kommunikációnak fordítottak. Hívják még együttműködőnek is, egyik sem fejezi ki teljes mértékben, azt, amiről szó van.
Miért is jó, ha használod ezt a nyelvet?
Egyrészt megismerheted a benned zajló érzéseket, és hogy ezek valójában honnan fakadnak, mi az az igény/érőforrás/szükséglet, amit valójában kielégít. És választhatsz, hogy mi az a legkisebb megcselekedhető dolog, amivel kielégítheted ezt a szükségletet.
Másrészt fokozatosan elsajátíthatod az ítéletmentes megfigyelés „tudományát”. Hogy valami/valaki nem „kicsit”, „nagyon”, hanem egyszerűen „csak van”. Így könnyebben fordulhatsz a másik felé. Empatikusabbá, megértőbbé válsz.
Hogyan használd?
Gyakorolj! Vezess egy füzetet, amibe rendszeresen leírod a téged foglalkoztató történéseket, ezen a nyelven. Ezt senki nem látja, csak a tiéd. Önmagaddal kapcsolódsz, önmagadra figyelsz. És ez a legfontosabb, mert ha benned rend van, akkor tudsz a másik felé valódi figyelemmel fordulni.
Ez segít, hogy könnyebben felidézd majd élőszóban is. Ha akarod. Nem kell mindenáron így kapcsolódni a másik emberhez. A választás szabadsága itt is a tiéd.
Készítettem a modellről egy összefoglaló táblázatot.
Ha mélyebben szeretnél elmerülni a témában Szentpéteri Julianna tréningjeit ajánlom.
Számomra ő képviseli és tanítja ezt a szemléletet a leghitelesebben.
{Szerzői jog által védett saját tartalom. Szerző: Gillich-Csikós Andrea Judit}
