Az oldás és én

Miben segített nekem a kineziológiai oldás?

Sokáig egyedül éltem. Magamról kellett gondoskodnom.

Amikor találkoztam a férjemmel, egyértelmű volt számunkra, hogy szeretnénk családot.

Lépkedtünk is szépen a családdá válás-akkor még sima- ösvényén.

A várandósságom zavartalan volt, a szülés már kevésbé.

Nem tudtam mire számíthatok és bíztam a természetben és az orvosomban.

Sajnos a kisfiamtól az első éjszakát külön kellett töltenem, mert komplikációk léptek fel nálam.

Alig vártam, hogy hazamenjünk.

Majd teltek-múltak a hónapok. És mi küzdöttünk az első gyermekes szülők nyűgjeivel.

Kapjon cumit? Aludhat velünk? Mikor szoptassam? Miért sír?

Aztán jött az elválasztás, a délutáni nem alvás és bennem csak nőtt és nőtt a kétségbeesés és a feszültség.

Hogy fáradt vagyok, kimerült, kiabálok, olyan dolgokat teszek, ami „nem méltó” egy anyához.

Ráadásul felmerült, hogy visszamehetek dolgozni. A kisfiamra az anyukám vigyázott, majd bölcsödébe ment. Én pedig tipródtam.

Ekkor kerestem egy kineziológust.

A módszerről már hallottam, de konkrét tapasztalásom még nem volt.

Nagyon tudományos voltam a keresésben:  az volt a lényeg, hogy közel legyen helyileg, hogy az oldás végeztével gyorsan haza érjek. 🙂

Megdöbbentett az eredmény. Ha nem velem történik, nem hiszem el.

Amikor mentem a kisfiamért közvetlenül az oldás után, teljesen másként viselkedett velem. Nyugodt volt és a nyakamba ugrott. Harmonikus lett a kapcsolatunk.

Nyugodt volt, mert én is nyugodt voltam.

Ekkor értettem meg, hogy fontos, hogy magunkkal is rendben legyünk, mert ez mindenre hatással van.

Azóta sok-sok oldást kaptam és adtam. A szenvedélyemmé vált, mert ismerem az erejét!

Tudom, milyen érzés a „nem vagyok elég jó anya”.  És azt is tudom, hogy sokféle lehetőség van a változtatásra és önmagunk elfogadására.

Ha hasonló cipőben jársz, keress bátran és kérj időpontot!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.